„A férfi ott kezdődik, mikor daliás termete fonnyadni, haja őszülni kezd, álmatlanság támadja meg, végrendeletet ír, és kékesszürke tekintetébe olyan fájdalom fészkeli be magát, amilyen a megvert gyermek szemében ül.” (Cserna-Szabó András)
A Földön hamarosan több idős ember lesz, mint gyermekkorú -, a 80 év feletti emberek száma 2050-ig várhatóan megnégyszereződik.Az alvászavarok gyakorisága az életkor függvényében nő, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az öregedésnek nem természetes velejárója az idegrendszeri ill. lelki betegség így az alvászavar sem. Az idősebb korosztály – különösen a 65 év felettiek - alvásproblémáinak előfordulása nem csupán ugrásszerűen nő meg, de más típusú, mint a fiatalabbaknál jelentkező álmatlanság. Míg a fiatal korosztályra, köztük is kiemelkedően a 30-asokra, méginkább a 40-esekre elsősorban az ún. stressz-alapú alváselégtelenség jellemző, úgy az életkor előrehaladtával egyre inkább előtérbe kerülnek a szervileg, szakkifejezéssel élve organikus megalapozottságú alvászavarok . Ennek háttértényezői több okra vezethetőek vissza, melyek közül elsőként említendő meg az emberi szervezet fiziológiás öregedése, másodsorban pedig az egyre gyakoribb civilizációs betegségek és ezek következményei: az elhízás, a cukorbetegség, az emelkedett vérzsírszintek, a mindezekkel együttjáró magasvérnyomás, és következményes kisérrendszeri változások, degeneratív folyamatok, melyek kedvezőtlenül befolyásolják a szervek – köztük az agy – vérellátási folyamatait. A szervi betegségekre szedett gyógyszerek maguk is bírhatnak pszichés zavarokat okozó hatással -, melyek közül az alvászavart és a depressziós tüneteket kiváltó effektusok emelendőek ki. Az is tény, hogy ha minél többféle gyógyszerkészítmény szedésére kényszerül valaki, annál inkább várható, hogy a gyógyszerek közti kölcsönhatás – az ún. gyógyszerinterakciók – gyakorisága fokozódik, és egyre több, nemkívánatos mellékhatás, köztük például az alvászavar megjelenése is várható lehet. Az időskorral járó, az egészségi állapot nemritkán kedvezőtlen irányu változásához további tényező a szociális közegben bekövetkező negatív irányú változások sora. Erre az életkorra a mindenkinél kisebb-nagyobb mértékben jelenlévő adaptációs mechanizmusok rögzültsége és rugalmasságának beszűkült volta nyomán a környezethez való alkalmazkodás csökkenhet. Így a nyugdíjazás bekövetkezte, a gyerekek elköltözése otthonról, a házastársak közös nyugdíjba vonulása és együttes otthon-tartózkodása, vagy öregkorban a régi barátok elvesztése, esetleg testi betegségek mozgáskört fizikailag is gátló hatása elsősorban a hangulati esékenység talaján okozhatnak alvásproblémákat. Gyakori az is, hogy azon külső tényezőlk elmaradása, melyek a napi ritmust behatárolják – mint például a munkaidő ill. az ebből való kiesés – túlzott szabadságot engednek a nappali időbeosztásnak, így akár délelőtti, délutáni szundikálás lehet a következménye -, ami a rossz alvádhyigiénén keresztül vezet alvászavarhoz. A fentiekből következően az álmatlanság időskorban kisebb részben lehet pszichés eredetű – leggyakrabban depresszió és szorongásos problémák okán -, nagyobb részben pedig a szervileg megalapozott, testi betegségekből, kiemelten a kardiometabolikus és neurológiai kórképekből következő alvásbetegségek – mint az apnoe/hypopnoe,a Restless Leg Syndrome, a Periodic Limb Disorder - előfordulási gyakorisága nő meg. A mentális hanyatlás korai fázisában, amikor a demencia nyilvánvaló tünetei – a memóriazavar – nincs jelen, figyelemfelhívó jel lehet az alvás zavara, a napi ritmus eltolódása, felborulása.