Az alvás zavarai lényegesen gyakrabban fordulnak elő a mindennapok során, mint ahogyan az ebben szenvedők orvosi segítséget kérnének miatta. A segítség kérés hiányának elsődleges oka, hogy az átlagemberek az alvászavarokkal kapcsolatos információk hiánya miatt nincsenek tisztában azzal, hogy az alvászavar megfelelő kritériumokat tekintve alapvetően betegség.
Így a háziorvosok mint a lakosság betegség-panaszainak primér szűrője és ellátója mind az alvászavarral küszködő betegek, mind személyes munkájuk színvonalának emelése, a minőségi betegellátás érdekében sokat tehetnek a probléma feltárása, korrekt diagnosztizálása, és gyógykezelésbe vétele érdekében.
Alváselégtelenségről ( inszomnia ) akkor beszélünk, ha az elalvás és az éjszakai átalvás zavart, vagy a felébredés túl korán következik be. Amennyiben a fenti panaszok előfordulása hetente legalább három alkalommal észlelhető, egy hónapon keresztül, és a kialvatlanság következményei – álmosság, koncentrációs nehézségek, ingerlékenység, labilis hangulat – másnap zavaró intenzitással jelentkeznek a tünetek megszűntetésével feltétlenül indokolt foglalkozni.
Epidemiológiai tanulmányok szerint krónikus inszomnia – alvászavar - a nők körében 24.8, férfiak esetében 18,1 %-os gyakorisággal fordul elő. A gyakran előforduló, visszatérő, adott periódusra jellemző alvászavar nők esetében 47.9, férfiak esetében 38.5%-os gyakoriságú. Az 55 év feletti korosztály körében az alvászavarok előfordulási gyakorisága további növekedést mutat , 67%-os gyakoriságú. Kiemelendő, hogy mindebből mindösszesen 8 % kerül diagnosztizálásra!
Az inszomnia differenciál-diagnosztikája heterogén kórokok feltárását foglalja magába, melyek között részben szomatikus, részben pszichés eredetű háttér tárható fel. Elsőként tekintsük át a szomatikus betegségekhez társuló alvászavarokat. Az alvást megzavaró fizikális okok esetén elsőként a testi alapbetegség gyógykezelendő, mellyel párhuzamosan az alvászavart – vagy az alvászavarhoz vezető pszichés megbetegedést is – kezelni kell. Alvást zavaró, szomatikus problémákra visszavezethető általános okok között leggyakrabban a fájdalom szerepel. Fulladás, légszomj, köhögés, bizonytalan szívtáji panaszok, viszketés, izzadás, gyakori vizelési inger és az időjárási frontok áttételes szerepe ugyancsak kiváltó faktor lehet. Ezen túlmenően a krónikus testi betegségek önmagukban is negatív hatást gyakorolnak a pszichés működésekre, mely szorongásos tünetek, depresszív szimptomatika formájában jelentkezhet -, az alvás zavara ennek lehet egyik komponense. Az inszomnia hátterében feltárható specifikus kórokok közül elsőként a kardiovaszkuláris megbetegedések emelendők ki.
A hypertónia első tünete gyakran az elalvás zavara lehet.
Kardiális szub-/dekompenzáció, szívritmuszavarok ugyancsak megronthatják az éjszaka nyugalmát.
Légzési akadályt képező kórképek közül a fül, az orr és a gége lokális elváltozásait, allergiás megbetegedéseket, valamint az akut és krónikus légzőrendszeri kórképeket ( bronchitis, pneumonia, tumor, specifikus folyamatok ) kell kiemelni. A beszűkült mellkasfali mozgások – melynek oka leggyakrabban az obezitás – úgyszintén légzési nehézségek okozva vezetnek alvászavarhoz, leggyakrabban éjszakai felébredéshez.
A mozgásszervi betegségek – spondylozis, arthrozisok – a velük járó fájdalom nyomán okoznak alvászavart. A mozgásszervi betegségek különleges megnyilvánulási formája a fibromyalgia : a kórkép a 20-40 év közötti nők körében a leggyakoribb. A beteget testszerte, különösen bizonyos pontokon fájdalom és napközben nagyfokú fáradékonyság kínozza, alvása pedig szubjektive nem pihentető.
Az alvászavarral járó gasztrointesztinális kórképek közül a gasztritisz, a gyomor- és nyombélfekély, a diszpepszia, a májműködés zavara (gyakran cirrhozis formájában ), valamint az alsó béltraktus részéről az irritábilis colon szindróma említendő meg. Külön kiemelést érdemel a GERD, a refluxoesophagitis és a hiatus hernia -, melyek az alvászavarok okaként 10 %-ban tehetők felelőssé.
Veseelégtelenség fennállása esetén az alvás zavara több komponensből tevődik össze : szerepet játszik benne a homeosztázis zavara, az urémiás toxinok felazsporodása, a renális polyneuropathia, valamint az alkalmazott gyógyszerek mellékhatása is. Pszichés tényezők – szorongás és depresszió a problémával járó bizonytalanság miatt – úgyszintén csatlakoznak hozzá.
Pajzsmirigyhormon-diszfunkció – elsősorban hyperthyreozis – Cushing-kór, diabetes mellitus gakran agitációval, szorongással járó inszomnia tüneteit is eredményezi. A női nemi hormonok szintjének ciklikus változásai különösen a menopauza idején, fiatal nőknél pedig a premenstruációs időszakban járhatnak markáns alvászavar tüneteivel.
Az urogenitális szervrendszer azon betegségei, melyek gyakori vizelési ingerrel járnak, kardiális okok, avagy gyógyszerek által okozott éjszakai vizelési inger úgyszintén felébredéshez vezet.
A fertőző betegségek lappangási időszakában jelentkező alvászavar múló jellegű, általában csupán néhány napot érint, a rekonvaleszcencia időszakában megnövekedett alvásigény viszont azt bizonyítja, hogy összuefüggés mutatkozik az alvás és az immunrendszer között. Megjegyezhető, hogy állatkísérletek során végzett alvásdepriváció rontotta az immunrendszer működését.
A neurológiai megbetegdéseket ugyancsak gyakran kíséri az alvás zavara : a demenciák, a Parkinzon-szindróma, és különösen a stroke utáni állapotok velejárójaként. Általános ajánlásként adható, hogy elalvási zavar esetén elsőként hypertóniára, éjszakai felébredés esetén pedig tüdőbetegségre gondoljunk.
Az alvászavar szomatikus betegségekben alkalmazott gyógyszerek nemkívánatos mellékhatása is lehet. Ezek közé tartoznak a béta-blokkolók, az antiasthmatikumok, a lipidcsökkentők, az antiparkinzon szerek, valamint az analgetikumok-gyulladáscsökkentők és a kemoterapeutikumok. Az esti alkoholfogyasztás, vagy a túlzott nikotin- és koffein-abuzusok szintén megzavarhatják az alvást, ezek nemkívánatos hatása azonban életmódváltással kiküszöbölhető.
A pszichiátriai és az alvászavar külön entitások : erős cirkuláris oksági kapcsolattal. Magas komorbiditás jellemző rájuk. Az inszomnia prediszpoziciós vagy prodormális tünete is a pszichiátriai zavaroknak, vagyis egyazon háttérprobléma különböző manifesztációjáról van szó. Alvászavarra vezető pszichés problémák alapját képezheti a stressz, valamint a tartós túlterheltség nyomán megjelenő valódi szorongásos és depressziós tünet-együttesek. A szorongásos zavarok 68.5 %-ában fordul elő alvászavar. A pánikbetegek általában eleve félnek az elalvástól mert gyakran jelentkezik náluk éjszakai pánikroham, aminek tünetei akár halálfélelemmel is járhatnak. A generalizált szorongásos zavarban szenvedőknél – akikre jellemző, hogy egészen apró dolgokon hajlamosak sokáig rágódni, sokat aggodalmaskodnak egészségi állapotuk miatt, és nehezen fogadják el a szakorvosi véleményt – az alvászavar jelentkezhet elalvási problémaként, vagy ugyancsak gyakori felébredésként. A poszttraumás stressz zavar – vagyis amikor valaki nagyon megrázó élményt él - vezető tünete az alvászavar : felriadás, és a tragikus esemény ismételt átélése kínzó álmok formájában. A depresszió fennállására jellegzetes alvásmintázat utal : korai elálmosodás és elalvás, majd mintegy másfél-két óra múlva – az éjszaka közepén – felébredés, forgolódás, hajnalig tartó hánykolódás, szaggatott alvás, mely a másnapi közérzetet és a hangulatot negatívan befolyásolja. A depressziónak egy speciális, évszakhoz kötött válfaja a szezonális vagy téli depresszió. Ilyenkor is előfordulhat alvászavar, de sokkal gyakoribb az, hogy a téli depresszióban szenvedő ember alvásigénye megnő, szinte állandóan aludna, és ha sokat alszik, akkor is fáradt nappal. A depresszióval ellentétes hangulati eltolódás, a túlzott felhangoltsággal járó állapot a hypománia vagy mánia tünet-együttese.. Ebben az esetben a túlenergizáltság a vezető tünet, ami az alvásigény és az alvásidő csökkenésével jár. Súlyos pszichiátriai kórállapotok, pszichotikus tünetek fennállása esetén az inszomnia csupán résztünet -, ebben az esetben egyéb pszichoptahológiai kórjelek, hallucinációk, téveseszmék, pszichomotoros agitáltság vagy retardáció uralják a képet.
Tekintettel arra, hogy a betegek spontán ritkán említik alvással kapcsolatos problémáikat, fontos, hogy az orvos gondoljon alvászavar fennállásának lehetőségére. Amennyiben szükséges, a tünetek jellegének megfelelően szakorvosi – kardiológiai, nephrológiai, pulmonológiai, reumatológiai vagy pszichiátriai, inszomnológiai – konzultáció is igénybe vehető. Elsőként tehát az alapbetegség – akár szomatikus, akár pszichiátriai jellegű - kezelendő, azonban ezzel párhuzamosan az alvászavar átmeneti tüneti terápiája is szükséges.