Míg évtizedekkel ezelőtt természetesnek volt mondható, hogy tanulmányaik befejezése után a fiatalok különköltöznek szüleiktől és új életet kezdenek, addig a legutóbbi évtizedben ebben határozott változás mutatkozik. Ennek számtalan oka van, és összefüggésben van a megváltozott szociális körülményekkel, anyagiakkal és a technika fejlődése, az újtípusú kommunikáció is hozzájárul.
Szociális körülmények és az anyagiak
Együtt élni – amikor egy lakásban, egy házban – az ott élő valamennyi családtag hozzájárul a kiadásokhoz, értelemszerűen kisebb összeggel lehet ezen kiadásokhoz hozzájárulni, tehát a fiataloknak több pénze marad. Sajnálatos módon mára sok lett a csonka család, sok a válás, és így a gyerek, a gyerekek gyakran csupán egyik szülőjükkel élnek együtt, ami megváltoztathatja és szorosabbá teheti az egymáshoz fűződő viszonyokat is, nagyobb fokú lehet a ragaszkodás mértéke. Ugyanakkor az otthon élő fiatalok – az esetek többségében – teljes kiszolgálásban is részesülnek, ami roppant kényelmes tud lenni. Tehát olyan kényszerítő erő, mely sürgetné az otthonról történő elköltözést, kevéssé van jelen.
A technika fejlődése
A mobiltelefon, az internet korában megváltozott az emberek egymással való kapcsolattartásának és információcseréjének módja. Megváltozott a személyes kontaktus, a kapcsolatok szerepe és jelentősége, vannak, akik a virtuális világ rabjaivá válnak, de bárkivel előfordulhat – és ez a fiatal korosztályra kiemelten jellemző -, hogy személyes, baráti kapcsolatait háttérbe szorítja a neten történő kommunikáció. Ennek természetesen további vonzata, hogy otthonról, az íróasztal mellől is könnyedén lehet kapcsolatot tartani gyakorlatilag bárkivel. Ezen hatásain keresztül az egyre fejlettebb kommunikációs csatornák is motiváció-csökkentő szerepűek az otthonról való elköltözés szempontjából.
Huszonévesen időszerű
Mindennek megvan az optimális ideje -, és így van ez az önálló életkezdéssel is. Az ember huszas évei azok, amikor – tanulmányait befejezve, munkahelyet vállalva – még nyitott, rugalmas gondolkodású, könnyen alkalmazkodik a környezetéhez és kifogástalan testi és lelki kondícióban lehet. Ezt a lehetőséget pedig érdemes kiaknázni, mert a későbbiekben nem csupán az alkalmazkodóképesség csökkenésével, de sajnos a lehetőségek beszűkülésével is számolni kell. Ugyanakkor tény, hogy az egyéni kibontakozás manapság inkább csúszik a harmincas évekbe, de például tény, hogy az ember biológiai órája ketyeg, és 27 éves kor után megkezdődik az öregedés!
Mást mond az ész, és mást mond a szív
Természetesen az önálló élet kezdete általában kisebb-nagyobb zökkenőkkel jár, szülő és a fiatal részéről egyaránt. Ebben az időszakban pszichés szempontból mindkét fél hajlamos lehet rossz hangulatra, sőt, súlyosabb esetben depresszióra is -, még abban az esetben is, ha tervezett lépésről van is szó. Új egyensúlyi helyzetnek kell felállnia, ezt meg kell szokni, melyben benne van az új időbeosztástól kezdve a megváltozott környezetig, új életformáig sok, korábban nem tapasztalt momentum -, de legfőképpen az önállóság kezdetben általában tapasztalt felelőssége.