Bejelentkezés

GYŐR
Bajcsy-Zsilinszky út 53-55.
9022

Rendelési idő: kedd-csütörtök 16.00-19.00

Előzetes telefon bejelentkezés: +36/20/561-86-43

E-mail cím: judith.radics (kukac) gmail.com

Google Térkép

Mikor beszélünk alváselégtelenségről?

 

Vannak szerencsés emberek, akik szinte mindig elégedettek alvásukkal : könnyen elalszanak, éjszakai pihenésük nyugodt, nem nyomasztják őket rémálmok, és reggel kipihenten ébrednek.

A mai rohanó világban azonban egyre inkább ki vagyunk téve a stressz káros hatásainak, sokszor a pihenés rovására túlvállaljuk magunkat, nem fordítunk kellő figyelmet a regenerálódásra és a testmozgásra, éjszakába nyúlóan dolgozunk, sőt, nem kevesen vannak, akik mesterségesen túlpörgetik magukat mondjuk extrém kávézással. A jó alvással szerencsére sok minden helyrebillenthető : az alvásnak ugyanis energizáló, regeneráló szerepe van, döntő a kiegyensúlyozottság, a magas szintű teljesítőképesség, a koncentrálókészség és a jó hangulat, a kellő vitalitás megőrzésében. Ha azonban napközben is túlhajszoljuk magunkat és az éjszaka folyamán sem nyílik mód a pihenésre, ennek már akár komoly következményei is lehetnek.

Az alváselégtelenségről (inszomniáról) akkor beszélünk, ha valaki nem tud elaludni, hosszasan forgolódik elalvás előtt, vagy az éjszaka folyamán sokszor felébred, és rövidebb, de inkább hosszabb időt tölt ébren, vagy túlságosan korán ébred fel. Ha mindezen panaszok gyakran jelentkeznek nála: hetente minimálisan háromszor, több héten, vagy legalább egy hónapon át folyamatosan, úgy orvosi értelemben alvászavarról beszélünk. Ezekhez az éjszakai panaszokhoz aztán törvényszerűen  nappali tünetek csatlakoznak: zavaró nappali álmosság, fáradtság, figyelmetlenség, koncentrációs nehézségek, szétszórtság, változékony hangulat, ingerlékenység és  türelmetlenség. Ebből aztán ördögi kör alakulhat ki, tovább romolhat az alvás, nappal pedig már nemcsak fáradtság jelentkezhet, hanem akár valódi depresszióba, érdektelenségbe, közömbösségbe  mélyülhetnek a tünetek, ami szubjektíve is rendkívül kínzó lehet.

A túlzott testi-lelki megterhelés, a felelősségteljes munkakör, a napi túlterhelés,  a stressz szerepe alapvető lehet az alvászavar megjelenésében. Bizonyos helytelen szokások – úgynevezett rossz alváshygiéne – ugyancsak megronthatják az alvást. Ide tartozik a túlzott vagy késői koffeinfogyasztás ( kávézás,. kólázás ), erős dohányzás, a késő esti edzés, tréningezés, vagy a vacsorához fogyasztott nagyobb mennyiségű alkohol. Ez utóbbi ugyan először kellemesen ellazíthat és elálmosíthat, az éjszaka folyamán azonban, amikor kiürül a szervezetből, felébreszti az embert. A stressz áttételesen is okozhat alvászavart, méghozzá oly módon, hogy testi betegség kialakulásához vezet ( ezek az úgynevezett pszichoszomatikus kórképek ) , majd ezen testi probléma képezi az alvászavar alapját. Stressz okozta magas vérnyomás esetén típusos panasz az elalvás zavara, de ha a stressz fekély kialakulását eredményezi, úgy a nyelőcsőbe visszajutó gyomorsav maró hatása nyomán jelentkezhet éjszakai felébredés. A túlsúly és a dohányzás a légzési felület károsodása révén ugyancsak alvászavarhoz vezethet, ebben az esetben az elalvás általában nem problémás, az éjszaka folyamán viszont gyakori a felébredés és az álmatlanság. Külön hangsúlyozandó a depressziót okozó tartós stresszre jellemző alvászavar : ilyenkor az ember már nagyon korán lefekszik, mert a fáradtságtól képtelen ébren maradni, de pár óra múlva, az éjszaka elején, általában 1-2 óra körül már felébred, és hajnalig álmatlanul forgolódik.

Az alváselégtelenség  hátterében pszichés és testi okok húzódhatnak meg : ha a vizsgálatok testi betegség fennállását igazolják, úgy elsőként ennek gyógykezelése indokolt, párhuzamosan az alvászavar gyógykezelésével. Ha a  stressz, a tartós lelki túlterhelés az alvászavar alapja, vagy valódi depresszió képezi az alvászavar alapját, úgy életmódbeli változtatások mellett egyéb, hangulatjavító terápiára is szükség lehet, mely segít az alváselégtelenség megszűntetésében.  A stresszoldásnak és az alvászavaroknak mára széles terápiás palettája áll rendelkezésre, melynek  kisebb része lehet az átmeneti  gyógyszeres terápia, de tartós eredmény stresszkezelő tréningekkel érhető el. Mindenképpen fontos, hogy szakorvossal konzultáljunk, mert csak így kerülhet sor teljeskörű kivizsgálásra és a megfelelő terápia bevezetésére.

http://www.lelekbenotthon.hu/2012/11/mikor-beszelunk-alvaselegtelensegrol/

vissza