Az is előfordulhat, hogy az alvászavarral küzdők a kora hajnali óráktól ébren vannak, és akkor aludnának el újból, amikor már itt a reggel. Amennyiben tehát legalább heti három alkalommal nem tudjuk kipihenni magunkat, és másnap a kialvatlanság miatt  álmosság, fáradtság, koncentációs problémák, figyelmetlenség gyötörnek bennünket, ingerlékenyek vagyunk, vagy labilis a hangulatunk – és mindez minimálisan egy hónapon keresztül folyamatosan fennáll – úgynevezett alváselégtelenségről ( inszomniáról ) beszélünk.

Az alvászavarok és következményeik problematikája az utóbbi évtizedben került a figyelem középpontjába. A korábban csupán „tünetként, szimptómaként” tartották számon, mára azonban egyértelművé vált, hogy az álmatlanságot, orvosi nyelven az inszomniát  úgynevezett  alvásbetegségnek kell tekinteni. Az zavarok előfordulási gyakorisága rendkivül magas : az akut, rövid ideig tartó alvászavar 40%-53%-os, a krónikus, tartósan fennálló pedig 16%-25%-os gyakoriságú is lehet! A nőket gyakrabban kínzó tartós kialvatlanságról az is kiderült, hogy olyan hormonális egyensúly-eltolódáshoz vezet, mely miatt túlsúly alakul ki, felborul az inzulin-anyagcsere, és cukorbetegség (diabetes mellitus)  tünetei jelenhetnek meg, de romlik az immunrendszer fittsége is.
Amennyiben az alvászavar kiváltó tényezővel ( stressz-helyzet, gyász, veszteség, partnerkapcsolati probléma ) függ össze, a zavaró tényező megszűntével spontán rendeződhet, azonban az esetek egy részében mégis fennáll a veszély, hogy tartóssá válik. Ugyancsak nem elhanyagolható kérdés az álmatlanság következményeként jelentkező másnapi, nappali problémák sora : a fáradtság, figyelmetlenség, koncentrációs nehézségek, ingerlékenység és  hangulati problémák, melyet ha valaki például túlzott koffein-fogyasztással próbál meg ellensúlyozni, úgy ez ismételt alvászavar forrásául szolgálhat. A közúti balesetek nem kis százalékáért is felelős a kialvatlanság -, a súlyos kamionbalesetek 78%-a is elalvásos baleset!

Az álmatlanság okának felderítése érdekében elsőként fontos tisztázni, hogy előidézésében szerepet játszik-e helytelen életvitel ? Az alváshigiéne szabályainak megismerésével és követésével máris lehet javítani az alvás minőségén. Fontos például tudni, hogy napközben 20 percnél hosszabb szundikálás teljesen felborítja az alvás-ébrenlét ritmusát. De a délutáni kávézás, kólázás, késő esti sportolás, túlságosan nehéz vacsora és esti italozás mind megronthatja az alvást.
Az alvászavarok döntő része azonban pszichés eredetű. Ilyen pszichés tényező a stressz, mely adódhat a mindennapi munkahelyi túlterheltségből, összefügghet teljesítménykényszerrel, időzavarral, melyhez családi nehézségek, konfliktushelyzetek is hozzájárulhatnak. Olyan szorongásos állapotoknak , mint a pánikbetegség úgyszintén velejárója szokott lenni az alvás zavara, ebben az esetben tehát az alapproblémán túl mindegyik tünet kezelendő. Tipusos alvászavarral jár a depresszió :  a depressziós emberek általában már korán elalszanak, nem is tudnak késő estig fennmaradni, aztán 1.5-2 órányi alvás után, már az éjszaka közepén felébrednek. Igen gyakori, hogy hajnali 2-3 órától ébren töltik az éjszakát, másnap pedig már teljesen kimerülten kezdik a napot ( mely aztán ördögi körként tovább rontja a depresszió tüneteit ). Az idősebb korosztály külön figyelmet érdemel : egyrészről náluk gyakoribb magának a depressziónak az előfordulási gyakorisága is – a nyugdijazás, a gyerekek otthonról való kiröppenése, netán a házastárs elvesztése miatt is - , másrészt ebben a korban ( átlagosan 65 év felett ) különösen problematikus lehet az alvás. A nők érzékenysége az alvás zavarai iránt összefügg az egész életüket végigkisérő hormonális változások-hullámzások tényével is. A mentstruációt megelőző időszakban vagy a változás korában komoly alvásproblémák jelentkezhetnek.
Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy testi betegségek is vezethetnek alvászavarhoz : az idősebb illetőleg közép korban váratlanul jelentkező elalvási zavar mögött az orvosnak mindig gondolnia kell magas vérnyomás kialakulásának lehetőségére, de tüdőgyógyászati megbetegedések, szénanátha és asthma is vezethet éjszakai felébredéshez. Az utóbbi években derült ki, hogy rosszul záródó nyelőcsőbe átszivárgó gyomorsav ( a betegséget orvosi szaknyelven GERD-nek nevezik  ) hatására  ugyancsak éjszakai  felébredés következik be. Összességében tehát elmondható, hogy ha a legcsekélyebb kétség is felvetődik az alvászavar természetét illetően, és pontosabb tisztázására van szükség, egy alapos belgyógyászati kivizsgálással érdemes kezdeni. Amennyiben a belgyógyászati kivizsgálás eredménye negatív, akkor pedig életmódbeli változtatásra, vagy az esetlegesen fennálló pszichés probléma gyógykezelésére van szükség.
Szerencsére az alvászavarokkal kapcsolatos tájékoztatás utóbbi években kezd a figyelem középpontjába kerülni. Az álmatlanság tünete alapvetően a pszichiáter szakterülete, amennyiben azonban a vizsgálat során felvetődik bármilyen további kivizsgálás szükségessége, egyéb orvosi szakterületek képviselőinek ( neurológus, kardiológus, pulmonológus-tüdőgyógyász, belgyógyász, fül-orr-gégész ) bevonása indokolt.