„Az alvás a test állapotának tükre” – Galenus, De Dignotione ex Insomnis Libellis
Galenus, görög származású római orvos már i.sz. 157-ban, vagyis közel 2000 évvel ezelőtt rámutatott arra, hogy a milyen szorosan összefügg a testi és a lelki egészség egymással.
A lelki egészség fontos mércéje a jó alvás. Ugyanakkor az álmatlanság lényegesen gyakrabban fordul elő a mindennapok során, mint ahogyan az ebben szenvedők orvosi segítséget kérnének miatta.
Az álmatlanság – az inszomnia – kiváltó okai között 50 %-ban lelki, 50 %-ban pedig testi okok állnak.
Alvást zavaró, testi (szomatikus) problémákra visszavezethető általános okok között leggyakrabban a fájdalom szerepel.
A kezdődő magasvérnyomás első tünete gyakran az elalvás zavara lehet.
A szívműködés elégtelensége, szívritmuszavarok ugyancsak megronthatják az éjszaka nyugalmát.
Légzési akadályt képező kórképek közül a fül, az orr és a gége helyi elváltozásait, allergiás megbetegedéseket, valamint az akut és krónikus légzőrendszeri kórképeket ( hörhurut, tüdőgyulladás, daganatokí) kell kiemelni.
A mozgásszervi betegségek elsősorbana velük járó fájdalom nyomán okoznak alvászavart.
Álmatlansághoz vezethetnek a gyomor-bélrendszer működési zavarai. Külön kiemelést érdemel az ún. gaszro-özofageális reflux, a GERD, amikoris a gyomorsav visszajutva a nyelőcső alsó részébe, azt felmarva, fájdalmat okoz
Veseelégtelenség fennállása esetén az alvás zavara több komponensből tevődik össze : szerepet játszanak benne a szervezetben felhalmozódó méreganyagok de az alkalmazott gyógyszerek mellékhatása is.
Hormonális problémák,mint a cukorbetegség vagy a pajzsmirigyműködés-zavar – elsősorban a pajzsmirigyhormonok túltermelődése - szorongással járó inszomnia tüneteit is eredményezi. A női nemi hormonok szintjének ciklikus változásai különösen a menopauza idején, fiatal nőknél pedig a premenstruációs időszakban járhatnak markáns alvászavar tüneteivel.
A vizeletkiválasztó rendszer azon betegségei, melyek gyakori vizelési ingerrel járnak, avagy gyógyszerek által okozott éjszakai vizelési inger úgyszintén felébredéshez vezet.
Az idegrendszeri, ún. neurológiai megbetegedéseket ugyancsak gyakran kíséri az alvás zavara : a szellemi hanyatlás, a Parkinzon-szindróma, és különösen a stroke utáni állapotok velejárójaként.
Az álmatlanság testi betegségekben alkalmazott gyógyszerek nemkívánatos mellékhatásaként is felléphet. Ezek közé tartoznak a szivritmusszabályozók, az asztma elleni készitmények, a vérzsírszintcsökkentők, a Parkinzon kórban alkalmazott szerek, valamint a gyulladáscsökkentők és a kemoterapeutikumok. Az esti alkoholfogyasztás, vagy a túlzott nikotin- és koffein-abuzusok szintén megzavarhatják az alvást, ezek nemkívánatos hatása azonban életmódváltással kiküszöbölhető.
Ezért, amikor valaki tartósan – különösen ha hónapokon át – álmatlansággal küzd, fontos a szakorvosi vizsgálat, mely részben felderíti, milyen alapprobléma vezetett az inszomniához, részben pedig a megfelelő terápia kerülhet alkalmazásra.