Az elmúlt évtizedekben a Világ kedvezőtlen irányban változott:jelentősen megnőtt az emberek fizikai és lelki megterheltsége. A terhelés közvetlenül mérhető a munkával töltött órák számának növekedésével, melyhez igen gyakran olyan váltott műszakban történő munkavégzés társul, amely szinte lehetetlenné teszi a szervezet – kiemelten alvás-ébrenlét periodus, de az emésztés vagy a szív-érrendszer – alkalmazkodását ehhez a túlfeszített tempóhoz.
Sokszor a munkakörülmények sem feltétlenül kedveznek az egészséges életmódnak, hiszen nemritkán 12 órás állással vagy éppen üléssel lehet az adott munkát végezni, esetleg csupán mesterséges megvilágítás mellett. Nem kevesen vannak, akik az ismétlődő, monoton munkába belefáradva, megfáradtan érnek haza -, és otthon már nincs erejük, kedvük nemhogy egészségükkel törődni (mondjuk például sportolni), de családtagjaikkal, szeretteikkel is nehezükre esik beszélgetni.
Fiatalon a megterhelésekhez még könnyebben alkalmazkodik a szervezet, bár ilyenkor sem tesz jót senkinek a túlzott lelki és fizikai igénybevétel, 40, még inkább 50 éves kor felett azonban már kimondottan egészségkárosítóan hathatnak ezen tényezők. A fizikai károsítás jobban ismert:ide tartozik a magasvérnyomás, a szívritmuszavarok, a nyombélfekély, a gyulladásos bélbetegségek tünettana, és a különböző fájdalmak (fejfájás, izületi, gerinc fájdalmak), immunrendszeri és hormonális problémák. Ezeket szokás összességében pszichoszomatikus megbetegedéseknek nevezni.
A pszichés zavarok között pedig a hangulati és szorongásos zavarok (depresszió, pánikbetegség) megjelenési gyakorisága nő meg.
A monotonitás, az ismétlődés, a regenerálódás és a pihenés hiánya a középkorúaknál már jelentkező fizikai és lelki terhelhetőség csökkenése ilyenkor elfásultsághoz vezethet. Ezt a szakirodalom burn out vagy kiégés szindrómának nevezi. Ilyenkor az ember hirtelen üresnek érzi magát, közömbösséget tapasztal, nem érzi magát boldognak, nem tud örülni jó dolgoknak, sőt súlyos esetben értelmetlennek láthatja az életet. Ez az érzés valójában hasonló lehet a depresszióhoz, és rendkivül kínzó tud lenni. Ezekhez az érzésekhez gyakran csatlakoznak testi tünetek mint étvágytalanság és ennek nyomán fogyás, gyengeségérzés valamint a megszokott fizikai kondíció megromlása. Alvászavar – szorongásra hajlamosaknál az elalvás zavara, hangulatzavarra hajlóknál inkább éjjel ½ 3 körül történő felébredés – gyakori velejárója a kialakult helyzetnek.
Az elfásultság bárkinél jelentkezhet, különösen, ha az élet- és munkakörülmények mellett nincs módja a regenerálódásra és arra, hogy egyfajta új színt (például egy hobbit) vigyen be életében. Akik eleve hajlamosak szorongásra, hangulati letörésre, vagyis szenzitív, érzékeny emberek, őket még inkább veszélyeztethet a burn out, fontos tehát, hogy még időben kerüljön a probléma megelőzésre.
Egészen apró változtatások a mindennapi életvitelben – például egy 15 perces séta a ház körül vacsora után, vagy egy-egy kártyaparti a családdal, hétvégi kirándulás – már komoly lépés a fásultság megjelenésének megelőzéséhez! És a családi kapcsolatokat is javítja. Nagyon fontos az is, hogy ha valakinek tudomása van valamilyen testi betegségéről, azt rendszeresen tartsa karban. Könnyebb ugyanis kiégést megelőzni, mint megszűntetni.