Aztán megint mások – akár szemmel láthatóan is – komoly szorongást produkálnak, ha közönség előtt kell szerepelniük, igyekeznek ezeket a szituációkat kikerülni, sőt, esetleg pont abba fektetik energiájukat, hogyan is tudnának kibújni a legkisebb szereplés alól? És persze vannak olyanok, akik mellett az ember szinte félelemmel lesz tele, olyan erőszakosan, indulattal teli módon – ahogy mondani szokás „tűzön-vízen keresztül” – akarják az igazukat bebizonyítani, viselkedésük valósággal agresszív, nyomasztó, és az átlagember inkább kerülve a konfliktust, kitér az útjukból. 

A kommunikációs szakemberek a kommunikációs stílus alapján az emberek három csoportját különböztetik meg. A három személyiségtípus két szélső értékét a bizonytalan és az agresszív személyiségű emberek képezik -, középen pedig a mindnyájunk által vágyott magabiztos, önmagát szélsőségesnek mondható szituációkban is a helyzethez illően képviselő  úgynevezett asszertív ember áll.

Nézzük először a bizonytalanok csoportját. Ők azok, akik elsősorban önmaguktól szenvednek. Enyhébb esetben elkerülő magatartás-formákat preferálnak : kerülik, hogy szerepelniük kelljen, nem szeretnek olyan helyzetbe kerülni, ahol döntést várnak tőlük, és vita, vagy konfliktus-szituáció esetén inkább gyorsan engednek, még akkor is, ha ezáltal veszteség éri őket. Ez a magatartás kedvezőtlenül hat részint munkahelyi karrierükre -, hiszen hiába a szakmai felkészültség, ha a szorongás ezt nem engedi kibontakozni. Az állandó aggályosságot, aggodalmasságot kifejező testbeszéd által is lelepleződhetnek : gyakran görnyedten járnak, kerülve a szemkontaktust nem néznek beszélgetőpartnerük szemébe, és arckifejezésük is árulkodik belső bizonytalanságukról. Másrészt családi- és partnerkapcsolataik is problematikusak lehetnek, hiszen gyakran az állandóan engedő fél szerepébe kényszerülnek, „bólogatójánosok”-ként viselkednek -, amit persze egy idő után önmaguk is nehezen viselnek el, így  lefelé csavarodó negatív spirálként a szorongásos személyiségű ember  tartósan depresszív állapotba kerülhet. Mint orvos, csak megjegyzésként fűzöm hozzá, hogy az ilyen emberek gyakran már alapvetően hangulatzavarral küszködnek – ezt disztimiának hívja az orvosi nomenklatura -, ami aztán az előbbiekben példaként említett helyzetek nyomán valóságos depresszióba torkollhat.

Az agresszíven viselkedők ritkábban szenvednek saját agresszivitásuktól -, tőlük inkább a környezet szenved. Meg kell mondani, ez inkább egy férfiakra jellemző magatartás -, de  mentségükre legyen mondva,  hátterében evolúciós faktoroknak is szerepük van : a férfiak voltak azok, akik az ősidőben megvédték a hordát az ellenség támadásaitól, nagyvadakra ősi módszerekkel, veszélyes körülmények között vadásztak, az agressziónak egy bizonyos foka  tehát gyakorlatilag nélkülözhetetlen volt számukra. Azonban az elmúlt évezredekben, évszázadokban  bekövetkezett a társadalmi-szociális változások nyomán a nyers erőszak már aszociális magatartásnak minősül : aki fenyegető, lehengerlő, támadó stílusban kommunikál  környezetével, indokolatlanul kiabál, sértegeti, megalázza embertársait, indulatkitörésekre hajlik, vádaskodik, és legfőképpen pedig hiányzik belőle a kompromisszum-készség az agresszív magatartású ember. Mint orvos itt azt jegyezhetem meg, hogy az agresszív megnyilvánulások hátterében nem kizárólag és feltétlenül agresszív személyiségvonások húzódhatnak meg -, az is lehet, hogy egy önmagában bizonytalan ember túlkompenzációs magatartásával állunk szemben -, ami persze a lényegen nem változtat, a környezet számára ez a fajta viselkedés ugyanúgy kellemetlen .

Az asszertív – magabiztos - viselkedés mindnyájunk vágya. Ez az ideálisnak nevezhető kommunikációs stílus azonban  csak kevés ember sajátja. Mi jellemző az asszertív stílusban kommunikáló emberre ? Beszédstílusa világos, jól érthető, világosan fogalmaz, egyértelműen fejezi ki magát, nem hárítja másra a felelősséget,  hajlik a kompromisszumra, és adott esetben képes a lemondásra . Testbeszéde utal belső magabiztosságára : tartása egyenes, határozottan beszélgetőpartnere szemébe néz, gyakran mosolyog és legfőképpen nem ragadják el indulatai. Ezáltal  képes mind saját, mind mások érdekeinek szem előtt tartására, ami önbecsülését tovább erősítve önbizalmát tovább növeli. Vagyis ez esetben egy felfelé csavarodó spirál alakul ki -, az önbizalom tovább növeli a  kiegyensúlyozottságot. Az ilyen emberek jellemzője, hogy egyaránt jól érvényesülnek munkahelyükön, szép karriert futnak be -, és ezzel párhuzamosan kiegyensúlyozott családi életet élnek, vagyis pontosan tisztában vannak az élet értékeivel.

Elkeseredésre természetesen semmi ok : az asszertív viselkedés elemei bárki számára  elsajátíthatóak. Egy fontos kiindulási eleme azonban van : ez pedig az önismeret és az önkritika belső igénye. Enélkül előbbre lépni aligha lehetséges. Asszertív-tréning tanfolyamok állnak a változtatni, fejlődni akarók rendelkezésére, hogy a magabiztos, önbizalommal teli viselkedés alapjait elsajátíthassák -, és meg kell jegyeznem, a jelentkezés gondolata máris nyitottságról árulkodik.