Hogy lehet az, hogy manapság – mi több már hosszú évek óta – legtöbben azt vesszük észre a mindennapjainkban, hogy állandó lemaradásban vagyunk, futunk egyik helyről a másikra, és utol sem érjük magunkat?
Ennek okát csak saját magunkban kell keresnünk, avagy a XX.század végére, a XXI. század elejére olyan változások következtek be a világban, hogy ez az élet megváltoztathatatlan vagy szükséges velejárójává vált? Egyes statisztikák szerint 2013-ban az átlagember napi 19 órába annyi teendőt sűrit be, amit 100 évvel ezelőtt 24 órában tett meg (beleértve az alvást is). Hogyan lehetséges ez?
1. A saját tulajdonú személygépkocsi
Évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy egy családban több családtagnak – pláne valamennyi családtagnak – saját autója legyen. Főleg a fiatalok, a huszonévesek körében. De visszaugorhatunk az időben 100-200 évet:amikor lovaskocsin, szekéren közlekedtek az emberek, és néhány száz kilométer megtétele is hetekbe kerülhetett. Mátyás király felesége, Beatrix királynénak Nápolyból Visegrádra 3 hónapig tartott kíséretével elérkezni. Vélhetően ezen 3 hónapnak „megadták a módját” , jutott elég idő a pihenésre, kényelmes evésre-ivásra, és nem elkapkodva tették meg az utat a régi idők emberei. A saját autó nagyon megkönnyíti – különösen rövid távon, mondjuk egy városon belül – a gyors közlekedést , méghozzá kényelmes viszonyok között. Ez tehát azt jelenti, hogy egy dolgot azonnal el lehet intézni, csak beugrik az ember a kocsijába, és pár percen belül ott lehet a kívánt célállomáson -, amiből viszont az következik, hogy jóval több feladatot tud bevállalni, mintha gyalog vagy tömegközlekedési eszközre várva kellene azt elintéznie. Tehát itt egy ok – a saját autó -, mely a túlterhelésnek kedvez.
2. A mobiltelefon
A mobiltelefon idő-gyorsító hatása hasonlatos a személygépkocsiéhoz. Bár visszaugorhatnánk a lovagi hírvivőkig és a galambpostáig is, elég ha csak évtizedekkel ezelőttig lépünk vissza az időben,a mikor még irott, postán feladott levél útján érintkeztek az emberek. A levelek több napig úton voltak, mielőtt megérkeztek céljukba -, tehát akármi is áll bennük (ami természetesen lehetett személyes információ, de munkahelyi megbizatás is) megoldásukra, elintézésükre úgy tűnik, több idő jutott. A – földi- telefon korában már el kezdett felgyorsulni az élet, de mivel ez a telefontípus helyhez kötött, így ezen ténynél fogva az ember csak akkor tudta a hívást fogadni, ha a közelében tartózkodott. Manapság – úgy 10-15 éve – a mobiltelefon-használat általános gyakorlattá vált, az információ pillanatok alatt célba ér, és már lehet is megoldani a feladatokat!
3. Az internet
Az internet a mai világban tényleg a csúcs:már a lakásból sem kell kimozdulni, hogy az ember tájékozódjon, vásároljon, a barátaival találkozzon (sajnos) -, mert a szobából, az asztal mellől, székből ez megoldható. Ki se lehet térni felhasználási területének sokrétűségére, ez annyira kiterjedt. A villámgyorsan működő internetes kommunikáció aztán tényleg nem szab gátat annak, mit vállaljon be az ember -, sem időben, sem energiában (látszólag) nem állítva határt.
4. Az alvásidőből – technikailag – le lehet csípni
Az elmult 40 év alatt a napi átlagos alvásidő – 7.8 óra volt – már alig 6 órányira csökkent. Ennek számtalan tényezője van ugyan, de a szervezet működését akkor sem lehet becsapni. A test és az elme regenerálódásához nyugodt – és megfelelő mennyiségű –a lvásra van szükség, így ez a dolog hosszú távon általában vissza szokott ütni. És nem csupán a másnapi fáradtság formájában, hanem mára tudományosan igazolt tény, hogy a cukorbetegség megjelenése és a kialvatlanság között egyenes összefüggés mutatkozik.
Még mindig vannak, akik jól be tudják osztani az idejüket!
Az idővel való helyes gazdálkodás minden korban nehéz feladatot jelentett a legtöbb ember számára. Manapság ez még sokkal nehezebbé vált -, és azt lehet mondani, hogy ez már csupán a nagy belső vezérlésű emberek sajátja. Akik olyan erős önvezérlési motivációval bírnak, hogy a külső kényszerítő körülményeket figyelmen kívül tudják hagyni. A legtöbb ember számára azonban a környezet olyan nyomást gyakorló tényező,a mit nem nagyon lehet kikerülni.
Ha valaki tehát úgy érzi, merő hajsza az élete, üljön le, pihenjen meg, és nyugodt körülmények között gondolja át, hogyan tudna ezen változtatni.